Két-három héttel az óvodai téli szünet előtt egyik reggel újra találkoztunk Katával az oviban, kiderült, hogy bárányhimlős volt. Felcsillant a remény, hogy hátha elkapják a gyerekek, és akkor még az előtt letudnám a 2x2 hét betegszabit, hogy újra munkába állnék. Aztán a karácsonyi ünnepség hetében egyre-másra dőltek ki a gyerekek az oviból, de Marci tartotta magát. Reméltem, hogy az ünnepségre még el tud majd menni, viszont a karácsonyi ünnepeket már pöttyösen töltjük. Nos, a pöttyösödés bejött, de sajnos egy nappal korábban érkezett, így Marci az ünnepségre már nem tudott elmenni. A szívem szakadt meg érte, és még ő vigasztalt: "Anyaaa, nem baaaj, majd megünnepeljük otthooon!!!" Olyan kis okos! :) (Mondjuk, még nem tudja, miről maradt le :D).
Ígyhát december 18-a tiszteletére Marci pontosan 18 pöttyel lett gazdagabb, másnapra viszont szerzett még 50 pontot a bárányhimlő-játékon, és így tovább. A csúcsot Szentestére értük el, akkor 178 db pötty díszítette Marcuskát (több volt rajta a dekor, mint a karifán! :D).
Az egész bárányhimlő alatt az egyetlen negatív élmény az orvosnál ért, aki lecseszett, hogy miért nem az elkülönítőben várakoztunk, mert a bárányhimlő annyira agresszívan fertőző betegség, hogy úgy is elkaphatják mások, hogy csupán egy légtérben vannak. Innentől kezdve ezért aztán sehova nem mertünk menni, a mi lelkünkön aztán ne száradjon senki pöttye! :))
Viszont, tudván, hogy Marci milyen rossz beteg, felkészültem mindenféle habbal, homeóbogyóval, cseppel, szódabikarbónával, vattapamacshegyekkel, és lázcsillapítóval. Ehhez képest a szűk 1 hét statisztikája a következő:
- egyszerre előforduló legtöbb pötty: 178 db,
- lázas percek: 0
- vakaródzással töltött percek: kb. 3
- rinyával töltött percek: 0
- elvakart pöttyök száma: 0
Vakaródzás csak átöltözéskor és fürdés után volt tapasztalható, de akkor is csak tényleg nagyon minimális mértékben, és a PoxClin valóban csodaszernek bizonyult. Árát tekintve jó lenne, ha nem kéne belőle újat venni Emesének! :D
Ma voltunk újra a dokinál, fél órát vártunk a hideg elkülönítőben, míg végül a dottinéni kijelentette, hogy Marci most már gyógyultnak tekinthető, van még rajta egy-két pörk, de már nem fertőz, és nagyon szépen jött ki ebből a betegségből. Még egy szaloncukrot is kapott, amiből totálisan elfelejtett megkínálni, de végtére ez neki járt, hiszen ő volt a hős és az ügyes, amiért ilyen szépen viselte ezt az egész herce-hurcát. Már csak abban bízom, hogy Marci a bárányhimlőt nem cseréli le megfázásra! :D
Fentiek alapján tehát mindenkinek olyan bárányhimlősséget kívánok, mint amit Marcival végigéltünk. Azt hiszem, ha nem a szünet alatt kell kibekkelnünk, amikor úgyis itthon vagyunk, akkor kicsit mérges lettem volna, hogy ezért a semmiségért kell itthon boldogítanunk egymást. Így viszont olyan hozadéka is volt ennek az egész macerának, hogy itthon, édes-négyesben tölthettük a karácsonyi ünnepeket, nyugodtan, kapkodásmentesen, öltözés-vetkőzés-elindulás-megérkezés körüli hiszti nélkül. Rengeteget legóztunk, játszottunk, pihentünk, és reggelente olykor még 9-ig is elheverészhettünk! :)))
Most már nincs más hátra, csak abban reménykedni, hogy Emike is hamar bepöttyösödik, és hasonló gyorsan és egyszerűen túljut rajta... (egyik nap volt is egy kis korai öröm, Emesén megjelent két pötty, ujjongtunk és pezsgőt bontottunk, de holnapra nyomtalanul eltűnt minden... végülis, van még szűk két hete :) )
