Baromi közhelyes lennék, ha azzal kezdeném, hogy "hogy repül az idő", de a helyzet az, hogy baromira repül az idő! Emesém, aki még mindig egy kis töpörtyű, és a legkisebb (a méreteit tekintve meg aztán különösen) immáron 2 éves "nagylány" lett! Nagylány, aki beszél, kacag, viccelődik, járkál, rohangál, ugrabugrál, páros lábbal lépcsőről leugrál, babzsákba beleugrál, mindenhová felmászik, kirámol, rosszalkodik, csintalan, huncut, borrrrrrzasztó önfejű és borrrrrrrrzasztó cuki! :)
Emesém, aki kicsike még, aki nagyon anyás, aki imádja Marcit, akinek mindenkihez van egy kedves szava ("Hol jáltál?", "Szeletlet!", "Macuuuuusz"), aki bárkit levesz a lábáról (még engem is!), aki az oviban is kedvenc már most, aki bárkivel bárhol barátkozik, aki bátor (nem fél a sötétben, és még a sünit is megsimogatta!), aki néha akkorát esik, hogy csoda, hogy még mindene ép (kivéve a foga :S), aki egyedül jön a lépcsőn, váltott lábbal!, aki gyorsabban eszik, mint Marci (nem nehéz, mondjuk), aki állandóan csacsog, énekel, vagy üvölt dínóul, aki Dzsungel könyvét néz, Vakondot olvas, kirakózósik (ez Marci szava) és Legót épít (na jó, inkább szétszór).
Csajszi, akin még itt-ott látszódnak a bárnyhimlős pöttyök, és aki teljesen hihetően tagadja, hogy az imént éppen kakilt (csak az utána lebegő zöld illatfelhő buktatja le nyomban), és aki babát fürdet, öltöztet, vetkőztet, pelenkáz és etet (rögtön azután, hogy a kocsik, vonatok, gépek és egyéb fiús dolgok már kellőképpen kijátszásra kerültek), aki mindent maga próbál csinálni, aki hisztizni is nagyon tud, aki azért bújik is, ha úgy tartja kedve, aki egyedül eszik, pohárból iszik, csak a fránya ujjszopit nem akarja abbahagyni (főleg fáradtság és álmosság idején - de ennyi talán most még belefér!).
Pepém, aki 10-ig számol, aki Head and shoulders-t énekel, aki úgy bújócskázik, hogy nem buktatja le magát (mint egyes más fiúgyermekek a szűk környezetben), aki imád hancúrozni az ágyon (és folyton frászban vagyok, hogy leesik és mindenét kitöri), aki segít (locsolni, főzni, teregetni, port törölni, porszívózni, felmosni), aki sokat olvas, aki egy tanárnéni és a táblára ír, aki hagyja, hogy Macus mossa meg vacsi előtt a kezét, aki utál hajat mosni, aki imádja a kutyákat (és minden kutyát úgy hív: "Dóóóóótaaaaa"), akinek minden kérdésre kapásból a válasza: "Nentudooom" - majd mondja a választ, aki egy tündérpofa, akinek nagyon jó humorérzéke van, és aki közel-távol az egyetlen lány!
Szóval fenti lánygyermek kettő éves lett. És nemsokára bölcsis lesz, és akkor kezdődik majd az igazi haddelhadd! Sokszor eszembe jut, főleg a szülinap környékén, a születése napja, hogy mindent milyen könyvszerűen, flottul és gyorsan csinált! Hogy milyen picike volt és milyen ügyes volt már akkor. Hogy aztán mennyi bajom volt vele, hogy nem eszik eleget, nem eszik eleget, nem eszik eleget. Aztán kiderült, hogy eleget evett, csak ő ilyen picike és törékeny, és igazi kis nőcske! :) Ő volt az, aki türelemmel várta, hogy Marci mellett rá is sor kerüljön, aki tűrte és viselte a gyűrődést, amit Marci jelentett. Aki mindent szépen és okosan csinált továbbra is, és aki most már egy értelmes, szép és kedves kislánnyá cseperedett. És ilyenkor bűntudatom van, hogy sokkal, de sokkal több időt kellett volna / kellene vele is töltenem, hiszen legalább annyit ő is megérdemel, mint Marci. De talán (és ezzel nyugtatom magam), ő pont így van a helyén, hiszen azért az érdekérvényesítésével sosem volt gond, viszont Marcit megtanítja együtt játszani.
Nagy öröm Őnagysága az életünkben. És bár picit féltem tőle, hogy mit csinálok majd egy lánnyal, hiszen a lányok nyafkák és kényesek... Talán így is van, talán mégsem. Egy biztos, Emese se nem nyafka, se nem kényes. Ő egy ízig-vérig belevaló csajszi, és már előre remegek, mi lesz itt 14-16 év múlva, vagy talán még annyi sem... Remélem, barátok leszünk! :))
Isten éltessen, kis Pepém! Élj sokáig nagyon boldogan!!! :)
