Marci to the rescue!

A mai napon megtudtam a fiamról, hogy milyen segítőkész. Persze, ennek már itthon is jelét adta (majd ő megcsinálja a kukoricapelyhet reggelire, majd ő tereget, majd ő mos, stb.), de mindig azt hittem, csak direkt bosszantásból csinálja, meg fitogtatásból. De ma rájöttem, hogy a gyerek TÉNYLEG segítőkész!!!

Zsuzsi néni mesélte, hogy Marcika minden étkezésnél segít teríteni, feltenni-leszedni a terítőt, teríteni-elpakolni. Sőt, Zsuzsi néni mondta, hogy sokszor úgy kell előle eldugdosni a dolgokat, hogy ne segítsen már annyira! :D:D:D Szóval, az oviban is beindult a Marci-segít terror! :D

Olívia néni pedig ma bevallotta, hogy szerelmesek Marciba, mert állandóan kacsintgatva csábítja őket, és nem tudnak ellenállni! :D:D Egyébként ma már semmi pityer nem volt, sőt, nekem nagyon úgy tűnt, hogy marhára haza sem akart jönni délután az oviból! (De azért azt elmondta, hogy nagyon hiányoztam, itthon meg sírt, mert hiányzott neki az Apa!!!) Viszont alaposan kifárasztják, mert ma már alig bírta végignézni az esti Thomast, és alig várta, hogy befejezzem a mesét, ugyan még egy kicsit ökörködött, csak úgy a rend kedvéért, de pillanatok alatt elaludt! Nagyon jó ez az ovi!!!

És!!! Ma már el tudta mondani, mi volt az ebéd. Sőt, vacsi közben előjött azzal, hogy volt a cica néni, meg a kutya bácsi (és nekem leesett, hogy ma volt a Portéka színház, ami egy bábszínház, és még az Olívia mondta a beszoktatás elején, hogy ez ilyen vízválasztó szokott lenni, mert a kicsik általában megijednek tőle!) Marcinak tetszett. És amikor a beszélgetés során véletlenül másodszor is megkérdeztem, hogy "És tetszett?" Marci csak annyit mondott: "Ezt egyszer már kérdezted." pássz, és nem is válaszolt rá újra. Én meg baromi hülyének éreztem magam, de láttam, hogy ő ezen túllendült, úgyhogy én is! :D

(És még off topic, de valamelyest az ovihoz kapcsolódik. Az ovinak van egy kis boltja, ahol a helyben sütött péksüteményeket árulják. 210 Ft egy vaníliás csiga, vettem is belőle kettőt, meg egy sajtos kiflit holnapra. Az egyik csigát megettük a gyerekekkel az ovi előtt - de én majdnem leestem a padról, amikor megéreztem az ízt a számban. ORGAZMUS!!! Olyan finom volt az a csiga, hogy ilyet még sehol máshol nem ettem!!! És vettem 20 dkg sajtos pogit is, és majdnem olyan jó, mint amit itthon sütök - vagy talán egészen annyira jó is. Szóval, mindenképpen főnyeremény ez az ovi! És Marcus nagyon szereti!!!)

Egyébként, észrevettem, hogy itthon is sokkal szívesebben segít, és lehet az bármi, még akár a kisautók elpakolása is. Meg Emesének is sokat segít, elmagyaráz neki dolgokat, felemel, berak, kiakaszt, ha Emese megakad valamiben. Marci pattan, és segít. Tegnap például, az esti Thomas nézésnél Emese jelezte, hogy szomjas. Én meg hulla voltam, mondtam neki, bírja ki, amíg véget ér a mese, majd a szobába menet odaadom neki a vizét. Erre Marci felpattant (Thomas közben!!!), odament az asztalhoz, levette Emese ivósát, és odahozta neki. Mindezt tök természetességgel!!! Én meg csak elhűlve néztem, hogy micsoda gáláns lovag ez! :D:D:D (Imádom!!!)

Marci kis huncutságai

Mielőtt belefognék az első hét részletesebb taglalásába, gyorsan le kell írnom pár dolgot, mielőtt elfelejtem. :)

Szóval, Marcusom már második napja önálló ovis. Reggel elbúcsúzunk, aztán csak alvás után látjuk egymást újra. Tegnap (hétfőn) még rohantam, keltettem szegény Emesét, hogy odaérjünk hn3-ra, de ma reggel megbeszéltem Marcival, hogy alvás után megeszi az uzsit, aztán még lesz ideje kimenni az udvarra játszani egyet, és majd csak akkor jövünk érte Pepével. Egész jól tudomásul vette, és Éva néni elmondása szerint ma már nem is kellett engem felhívni, és pityergés sem volt - leszámítva azt, hogy ebéd után közölte, hogy akkor ő ma inkább köszöni, de nem alszik ott. Végül aztán meggyőzték, és mégiscsak ott aludt :)))

Hétfőn még kétszer beszéltünk az ovónénikkel telefonon (vagyis, hogy Marci így tudja), de akkor már csak azért "hívtak fel", hogy elmondják, Marci milyen nagyon ügyes volt, és hogy büszke legyek rá. Sírás is csak 1 másodperc volt elalvás előtt. De ma már annyi sem!

Beszélgettem ma Éva nénivel, és nagyon dicsérte Marcit, hogy milyen nyitott és barátságos kisfiú, és hogy még más csoportokból is barátkozik. Pl. hétfőn összecimbizett egy kislánnyal (valami Alexandra, talán?), és elmondásuk szerint a kislányt alig lehetett levakarni Marciról. :))) Amúgy meg nagyon érdeklődő, mindenre tágra nyílt szemmel csodálkozik, és mélyen bele tud feledkezni a dolgokba, olyankor nincs külvilág - ó, igen, ezt ismerem! :D Csak itthon rövid ideig tartanak ezek a belefeledkezések, és még aközben is folyton jár a szája...

Zsuzsi néni pedig elmesélte, hogy Marci mellett szokott állni az ételosztásnál (valahogy Marci a mai napig azon a helyen ül étkezéseknél, ahova a legelső nap reggelijéhez leült!!!), és Marci folyton ráncigálja a ruháját: (ránciga) Kérek abból. (ránciga) Meg abból is kérek. (ránciga) Kérek még ebből. Zsuzsi néni pedig megzabálja a kis Marcikát.

Olívia néni kedvence pedig az, amikor Marci evés közben kacsintgat. Ezzel persze Éva nénit is elbűvölte ez a szoknyapecér. Azt mondják az ovónénik, nincs olyan étkezés, hogy Marci ne kacsintana abban a pillanatban, hogy valamelyikük ránéz. Folyton huncutkodik.

Viszont (direkt rákérdeztem) azt mondják, hogy semmi durvaság nincs benne. Azért is kérdeztem, mert láttam a beszoktatás alatt, hogy időnként igen durván tud fellépni az érdekei védelmében, de azt mondta Éva néni, hogy semmi durvaság nincs, nagyon kedves, nyugodt kisfiú. Sőt! Nagyon segítőkész is! Ma pl. Szilvike (kicsit furcsa kislány - nagycsoportos), nem boldogult a pizsamája felvételével, Marci meg ment oda, hogy segítsen. Az ovónénik elhűlten nézték, ahogy a hároméves segít a hatévesnek felvenni a pizsamáját!

(Azért Pepéről se feledkezzünk meg! Amellett, hogy most igyekszem vele többet foglalkozni, mint eddig - és ma nagyon jókat játszottunk, pl. a formaegyeztetővel, meg a Playmobilos kirakóval, Pepe lassan a 4-es csoport sztárja lesz! Az ovónénik és a dadus néni már kiszemelték maguknak, és imádják, ahogy a kis copfjaival, meg a babájával a világ legtermészetesebb módján jár-kel a nagy ovisok között. És megjegyezték Marcinak, hogy ha akarná sem tagadhatná le a húgát, hiszen úgy hasonlítanak, mint két tojás! Jajjajjajj, nem tudják még, hogy fog elszabadulni a pokol, ha Pepe hivatalosan is ovis lesz! :D De talán így, hogy sokat jár az oviba, és látja a gyerekeket, meg megismeri az ovónőket, talán az ő beszoktatásával sem lesz gond! Mindezek mellett pedig imádják csak azért, amilyen!!! De azért Marcus is kapott egy dicséretet, amikor nagy cuppanóst nyomott Emike arcára, és Zsuzsi néni megdicsérte, hogy milyen nagyon szereti a kistestvérét. Gondolom, ilyet is ritkán látnak... :D)

Marci amúgy, mióta ovis, sokkal érettebben viselkedik itthon is. Persze, van, hogy elborul az agya, és akkor kibírhatatlan, meg elviselhetetlen, de mintha, mivel jóval több inger éri, egyrészt itthon is jobban el tudná magát foglalni, értelmesen lehet vele beszélgetni, és kevésbé talál ki szülőbosszantó baromságokat. Sokkal szívesebben eljátszik egy-egy dologgal, és beszélget. Mondjuk, azt nem képes elmondani, hogy mi volt az oviban, mit játszott, mit csinált, de még azt sem, hogy mit evett (mondjuk, tegnap elmesélte, hogy egy kislány ült a háta mögött a sárga lovon - ő lehetett az az Alexandra! Az ovónénik le is fényképezték!!!), de az őt érdeklő dolgokkal kapcsolatban sokkal értelmesebbeket tud kérdezni. Ééés!!! Lekopogom, de eddig a reggeli készülődések-elindulások teljesen, teljesen zökkenőmentesek, és kapkodásmentesek voltak!!! Ezzel megdicsérem magamat is!!! :D Csak így tovább!

Szóval, van nekem ilyen csodaMarcim, meg csodaPepém. Ez egy csoda-csibe-csapat! :D:D:D