Mielőtt belefognék az első hét részletesebb taglalásába, gyorsan le kell írnom pár dolgot, mielőtt elfelejtem. :)
Szóval, Marcusom már második napja önálló ovis. Reggel elbúcsúzunk, aztán csak alvás után látjuk egymást újra. Tegnap (hétfőn) még rohantam, keltettem szegény Emesét, hogy odaérjünk hn3-ra, de ma reggel megbeszéltem Marcival, hogy alvás után megeszi az uzsit, aztán még lesz ideje kimenni az udvarra játszani egyet, és majd csak akkor jövünk érte Pepével. Egész jól tudomásul vette, és Éva néni elmondása szerint ma már nem is kellett engem felhívni, és pityergés sem volt - leszámítva azt, hogy ebéd után közölte, hogy akkor ő ma inkább köszöni, de nem alszik ott. Végül aztán meggyőzték, és mégiscsak ott aludt :)))
Hétfőn még kétszer beszéltünk az ovónénikkel telefonon (vagyis, hogy Marci így tudja), de akkor már csak azért "hívtak fel", hogy elmondják, Marci milyen nagyon ügyes volt, és hogy büszke legyek rá. Sírás is csak 1 másodperc volt elalvás előtt. De ma már annyi sem!
Beszélgettem ma Éva nénivel, és nagyon dicsérte Marcit, hogy milyen nyitott és barátságos kisfiú, és hogy még más csoportokból is barátkozik. Pl. hétfőn összecimbizett egy kislánnyal (valami Alexandra, talán?), és elmondásuk szerint a kislányt alig lehetett levakarni Marciról. :))) Amúgy meg nagyon érdeklődő, mindenre tágra nyílt szemmel csodálkozik, és mélyen bele tud feledkezni a dolgokba, olyankor nincs külvilág - ó, igen, ezt ismerem! :D Csak itthon rövid ideig tartanak ezek a belefeledkezések, és még aközben is folyton jár a szája...
Zsuzsi néni pedig elmesélte, hogy Marci mellett szokott állni az ételosztásnál (valahogy Marci a mai napig azon a helyen ül étkezéseknél, ahova a legelső nap reggelijéhez leült!!!), és Marci folyton ráncigálja a ruháját: (ránciga) Kérek abból. (ránciga) Meg abból is kérek. (ránciga) Kérek még ebből. Zsuzsi néni pedig megzabálja a kis Marcikát.
Olívia néni kedvence pedig az, amikor Marci evés közben kacsintgat. Ezzel persze Éva nénit is elbűvölte ez a szoknyapecér. Azt mondják az ovónénik, nincs olyan étkezés, hogy Marci ne kacsintana abban a pillanatban, hogy valamelyikük ránéz. Folyton huncutkodik.
Viszont (direkt rákérdeztem) azt mondják, hogy semmi durvaság nincs benne. Azért is kérdeztem, mert láttam a beszoktatás alatt, hogy időnként igen durván tud fellépni az érdekei védelmében, de azt mondta Éva néni, hogy semmi durvaság nincs, nagyon kedves, nyugodt kisfiú. Sőt! Nagyon segítőkész is! Ma pl. Szilvike (kicsit furcsa kislány - nagycsoportos), nem boldogult a pizsamája felvételével, Marci meg ment oda, hogy segítsen. Az ovónénik elhűlten nézték, ahogy a hároméves segít a hatévesnek felvenni a pizsamáját!
(Azért Pepéről se feledkezzünk meg! Amellett, hogy most igyekszem vele többet foglalkozni, mint eddig - és ma nagyon jókat játszottunk, pl. a formaegyeztetővel, meg a Playmobilos kirakóval, Pepe lassan a 4-es csoport sztárja lesz! Az ovónénik és a dadus néni már kiszemelték maguknak, és imádják, ahogy a kis copfjaival, meg a babájával a világ legtermészetesebb módján jár-kel a nagy ovisok között. És megjegyezték Marcinak, hogy ha akarná sem tagadhatná le a húgát, hiszen úgy hasonlítanak, mint két tojás! Jajjajjajj, nem tudják még, hogy fog elszabadulni a pokol, ha Pepe hivatalosan is ovis lesz! :D De talán így, hogy sokat jár az oviba, és látja a gyerekeket, meg megismeri az ovónőket, talán az ő beszoktatásával sem lesz gond! Mindezek mellett pedig imádják csak azért, amilyen!!! De azért Marcus is kapott egy dicséretet, amikor nagy cuppanóst nyomott Emike arcára, és Zsuzsi néni megdicsérte, hogy milyen nagyon szereti a kistestvérét. Gondolom, ilyet is ritkán látnak... :D)
Marci amúgy, mióta ovis, sokkal érettebben viselkedik itthon is. Persze, van, hogy elborul az agya, és akkor kibírhatatlan, meg elviselhetetlen, de mintha, mivel jóval több inger éri, egyrészt itthon is jobban el tudná magát foglalni, értelmesen lehet vele beszélgetni, és kevésbé talál ki szülőbosszantó baromságokat. Sokkal szívesebben eljátszik egy-egy dologgal, és beszélget. Mondjuk, azt nem képes elmondani, hogy mi volt az oviban, mit játszott, mit csinált, de még azt sem, hogy mit evett (mondjuk, tegnap elmesélte, hogy egy kislány ült a háta mögött a sárga lovon - ő lehetett az az Alexandra! Az ovónénik le is fényképezték!!!), de az őt érdeklő dolgokkal kapcsolatban sokkal értelmesebbeket tud kérdezni. Ééés!!! Lekopogom, de eddig a reggeli készülődések-elindulások teljesen, teljesen zökkenőmentesek, és kapkodásmentesek voltak!!! Ezzel megdicsérem magamat is!!! :D Csak így tovább!
Szóval, van nekem ilyen csodaMarcim, meg csodaPepém. Ez egy csoda-csibe-csapat! :D:D:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése