Augusztus utolsó három napja már az oviról szólt. Minden nap reggel 9 és 10 között belekóstolhattunk az ovis életbe, persze csak nagyon demo módban, hiszen az ovi-év csak szeptember 3-án, hétfőn kezdődött, így még csak kevés gyerek volt bent a csoportban, és még szervezett foglalkozások sem voltak.
Én nagyon izgultam, mi lesz bent. Már előző este kikészítettem a gyerekek ruháit, és a magamét is (ilyet szerintem általános iskola óta nem csináltam! :D), és mindent elrendeztem, hogy reggel csak reggelizni és indulni kelljen. Sajnos, mivel anyósom eltörte a bokáját, Pepe felügyelete kicsit megmacerásodott, és ezért Apa itthon maradt, amíg mi Marcussal az ovit kóstolgattuk. De így legalább együtt tudtunk menni a legelső napon az oviba.
Elég korán odaértünk, és egy kicsit tébláboltunk a kapuban, hogy most akkor bemenjünk-ne menjünk? Aztán mégis inkább bementünk, és folytattuk a téblábolást az óvoda előterében. Nézegettük az akváriumokat, nyújtogattuk a nyakunkat, hogy merre menjünk, mit csináljunk? Aztán végül a dadus néni mondta, hogy nyugodtan bemehetünk az öltözőbe. Marcira ráadtam egy ideiglenes benti szandit, aztán benyomultunk a csoportba. Marcus szívbaj nélkül vetette rá magát a kisautókra, és pillanatok alatt az összeset kirámolta a szőnyegre. Aztán jöttek a műanyag állatok, aztán a nagyobb járművek, aztán a helikopterek... És szorgalmasan hordta oda nekem, és mutogatta a legújabb szerzeményeit. A nagy mindenbe belekóstolástól még véletlenül színezni is támadt kedve: a téma persze Villám McQueen és barátai voltak. :D Az első ovis színező!!!
Az óvónénik, és a dadus néni is örömmel nézték, hogy Marci milyen bátran elvegyült a többiek közt. Bár, az igazság az, hogy a gyerekeket szerintem meg sem látta, csak a játékok voltak. Indulás előtt rátalált egy kocsira, amit cápává lehetett alakítani. Azt haza akarta hozni, de rábeszéltem, hogy inkább majd holnap újra eljövünk, és akkor biztosan ott lesz az is.
Én végig ott ültem bent a csoportban, és elbűvölve néztem az ovis Marcimat, aki ugyan még csak kóstolgatta az ovis létet, de már sejteni lehetett, hogy nagy bajok - legalábbis, amíg van újdonság - nem lesznek.
A következő napra megint már este előkészültem - jó lenne rutinná tenni, és akkor nem reggel kell kapkodni!!! Gondosan kikészítettem mindenki ruháját. Pepécske ezen a napon átment a mamáékhoz, Marcussal pedig most már csak kettesben elsétáltunk az ovihoz. Igazából nagyon élveztem, hogy Marcival kettesben lehetünk, és kicsit cseverészünk, sétálgatunk, és együtt fedezzük fel a legrövidebb utat az ovihoz. A csütörtöki egy óra már sokkal gyorsabban elszaladt az óvodában. Az óvónénik már ismerősként üdvözölték Marcust, és Olívia néni még viccelődött is, hogy a pólóján lévő krokodil ugye nem fog senkit sem megharapni. Mire Marci kedvesen megnyugtatta, hogy neeem, biztosan neeem, mert ez csak egy dísz-krokodil. :D (Asszem, a tudálékosságával lesznek még bajok.). Marcus ezen a napon gyurmázgatott egy ici-picit, egyébként újra kipakolta az összes kocsit, aztán kirakózósott, és Olívia néni majdnem elájult, hogy Marci tök egyedül rakta ki a 35db-os Thomas-os puzzle-t. Aztán Olívia néni ölében beszállt a lányok Hulli-Gulli kártyajátékába, de szegénykém nem nagyon értette, és olyan kis lassú volt, meg kis precízen akarta rakni a kártyákat, hogy mindig lemaradt, és sajnos elég hamar kiesett. De nem szomorkodott, sőt, csillogott a szeme, és nagy érdeklődéssel nézte a játékot (amit továbbra sem értett meg :D). Éva nénivel pedig sínpályát építettek. Ezzel aztán Marci vagy jó fél órára le is kötötte magát. Valamint átélte első konfliktusait az oviban a vonatozás kapcsán. Az egyik kisfiú (Kende) is tologatott egy kisebb szerelvényt, meg Marci is, aztán az én gyerekem úgy döntött, hogy fúzióra kéne lépni a másik szerelvénnyel, és szépen elszedegette a kisfiú vagonjait, akinek ez - érthető módon - nem tetszett, és visszaszerezte az egyik vagonját. Erre Marci egy eget-földet megrázó NEM-mel a tudomására hozta, hogy ő bizony a vagont nem adja vissza, én meg azt láttam, hogy az én kiscsoportos ovisom képletesen két vállra fektette a nagyobb középsőcsoportost. Amellett, hogy roppant büszke voltam rá, kicsit elkezdtem aggódni is, hogy nehogy itt az oviban derüljön ki róla, hogy egy kis arrogáns faszkalap. Ennek ellenére, az óvónénik szerint Marci nagy barátságba fog keveredni a kisfiiúval, meg a bagázzsal, ahová tartozik (másik Marci, Matyi és Kende alkotnak egy kisebb fiúklikket - a három szöszke. talán kiegészül egy negyedikkel???)
A harmadik napot is kellően előkészítettem. Annyi volt a különbség, hogy most a papa átjött, hogy vigyázzon Pepére, mert az ovi után a kerületi anyatejes ünnepre voltunk hivatalosak, és mindenképpen szerettem volna elmenni. Az oviba már szinte hazamentünk, és ahogy Marci bejutott a csoportba, már el is felejtett, és hiába ültem bent azokon a törpe székeken, vagy jó fél óráig rám se hederített. Én meg örültem, hogy ilyen jól elfoglalja magát, és hogy jól érzi magát, és csak néztem, ahogy ügyködik, és tevékenykedik. Az óvónénik nagyon kedvesek (nekem Olívia szimpatikusabb, de talán azért mert ő valahogy jobban nyit Marci felé. úgy látom Éva néni inkább a lányokkal foglalkozik. Azonban ő is nagyon aranyos, és segítőkész, mégis inkább Olívia felé húz a szívem :) ), nagyon nyugodtak és türelmesek. Az egész csoportban érződik a nyugalom, a derű, olyan mint egy rekreációs kis sziget. A gyerekek pedig írtó jófejek. Olyan kis önállóak, és segítőkészek! Szerintem jó ötlet ez a vegyes csoport, a nagyok tudnak segíteni a kicsiknek, a kicsik pedig türelemre és toleranciára tanítják a nagyokat.
Pénteken is hamar elrepült az az egy óra. Marci nagyon pozitív élményekkel távozott, és én meg bizakodva néztem a hétfő elébe, amikor már ÉLESBEN indul a beszoktatás, és az ovis lét!!!
(Szombaton délután pedig megvettünk mindent, amit az oviba be kell vinni: 1 pár benti szandált. MINDEN más egyebet az óvoda ad! - Na, azért a havi 10.000-ért adjon is!!!)
Utózönge:
Vasárnap reggel reggeliztem a gyerekekkel - Apa nem volt itthon, repülőnapra ment Szerbiába. Marci pedig megkérdezte, hogy reggeli után indulunk az oviba? Elmondtam neki, hogy vasárnap van, és vasárnap nincs ovi. Ő meg nem nagyon akarta megérteni, hogy miért nincs, és hogy attól ő még miért ne mehetne be játszani? :D
Délelőtt sétáltunk egy nagyot (vásárolni kellett a DM-ben, elsétáltunk a Víztoronyig), délután pedig megcsináltuk a Gőzmozdonyos foglalkoztató füzetet - beragasztgattuk a matricákat, meg Marci színezett (igen, színezett!!! zsírkrétával, papíron! és nem hagyta félbe, és nem unt rá, és nem hagyott ott, hogy majd én csináljam! és szépen színezett!!! és örömét lelte benne!!!). Meg este hancúroztunk, és sokat játszottunk, szóval nagyon jól telt a nap, főleg a délután. Este, lefekvésnél megkérdeztem Marcust, mi tetszett neki legjobban a napban. Ő azt felelte a játszás. Kérdeztem, milyen játszás. Mire ő azt felelte, hogy hát a sínpályával, amit az Éva néni épített... - puff, dehát az tegnap előtt volt az oviban!!! :D:D:D
Amúgy az óvónéniket még keverte. Mindenkit leÉvázott, aztán úgy kellett kibogarászni, hogy a nagyhajú (Éva néninek hosszú a haja), vagy a szemüveges Éva néniről volt-e szó (aki valójában Olívia! :))) ).
Így indult hát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése