Kézműves Marci :)

Napról napra új oldaláról mutatkozik be Marcus. Ma például karkötőt fűzött Pepének és nekem (a fotót majd csatolom). Az én karkötőmet akkor kezdte el fűzni, amikor bementem érte az oviba - ma ugyanis egész nap szakadt az eső, és nem mentek ki uzsi után (sem) az udvarra; fűztek. És Marcus nagyon ügyes volt!!! Próbáltam volna itthon rávenni, hogy kis szívószáldarabkákat fűzzön fel egy vékony gumiszalagra... Nahiszen! :))) De nagyon szép karkötő lett, megőrzöm, ameddig csak lehet!

És azt is megtudtam ma Marcustól, hogy délelőtt kifestette a Ház-jelét, de nem lehetett még elhozni, mert lapítják, mert meghullámosodott. :) (Vagyis gondolom, szárítják és lapítják, mert hullámos lett a festéktől). Kíváncsi vagyok nagyon, milyen lesz a mű (szerintem még a falra is kitenném! erről jut eszembe, majd a szobájukban rendezünk kiállítást a művekből!!!)

Ami a fő jó, hogy ma reggelre beköszöntött az ŐSZ! :( Ez azért jó, mert nincs napközben elviselhetetlen hőség, viszont azért rossz, mert már nem másfél óra alatt száradnak meg a ruhák, és emellett teljesen felkészületlenül ért az egész napos esőzés. Reggel nem is tudtam mit adjak a babákra, amiben nem áznak szarrá (figyelem! visszatérő motívum lesz!) az oviig meg vissza. Aztán, amikor már lent álltunk a kapuban, Pepével a babakocsiban, és rájöttem, hogy így nem tudunk eljutni az oviig, akkor vis major történt, és megkértük Apát, dobjon el kocsival, meg hozzon is haza... Úgyhogy szegénykém (ezért fürdeni sem volt ideje! - szegény kollégák :D) azonnal rohant, és fuvarozta a családot az oviba. És miközben kötötte be Marcit az ülésbe, és kopogott a hátán az eső Marci így sürgette: "Apa, siess már, mert szarrá ázol!" Csak tudnám hol hall a gyerek ilyesmit!?

8 után nem sokkal estünk be, de Olívia néni elnéző volt, hogy esős időben ennyi belefér - huhh. Délutánra előkapartam Marcinak egy pár gumicsizmát, meg egy vízhatlan kabátot. Pepére nem találtam rendes kabátot, úgyhogy kapott egy melegebb pulcsit, és végig cipeltem az oviig. Ha még néhány métert kellett volna mennünk, azt hiszem, tőből szakadt volna ki mind a két karom, a végbelemig száll le a vesém, és az óvoda kapujába köpöm a tüdőmet. Az oviban Marci megkapta a vízhatlan kabátot, Pepe meg a széldzsekit, ami úgy tűnt, kevésbé szívja magába az esőt, mint az a szőrös-plüss pulcsi, amit volt eszem ráadni. :(((

A helyzet az, hogy baromira hiányzik ilyenkor nekem Anya, aki felkészíthetne az ilyenkor szokásos teendőkre, mert magamtól nincs semmire eszem. :((( Szóval, holnap-holnapután megpróbálok beszerezni nekik vízhatlan, de nem meleg cuccokat (esőkabátok, gumicsizma Pepének), és asszem ideje lesz átnézni a sapka-sál és kesztyűkínálatot is, mielőtt beköszönt Tél Tábornok, és mindkét gyereknek lefagy a feje.

Úristen, de analfabétának érzem magam ilyenkor... :(((