Úgy örültem, hogy még a bölcsi előtt, a szünetben (gyk. munkábaállásom előtt) letudjuk a bárányhimlősséget, és már alig vártam, hogy Pepén is megjelenjenek a pöttyök. De csak vártunk és vártunk. Minden kis foltot, pöttyöt, bőrhibát pöttynek véltünk és ujjongtunk, mint a malac. De lassan már minden remény elfogyott, lassan a lappangási idő 3. hetébe léptünk volna, amikor napra pontosan két héttel az után, hogy Marci bepöttyösdött, Pepén is megjelent egy-két-három-tíz-húsz pötty. Üdvrivaj és örömtánc. Vééégreeee!!!! És mivel Marcival semmi gond nem volt, eseménytelenül és nyomtalanul múltak a pöttyök, optimistán, homeobogyókkal felfegyverkezve vártuk a pöttyöket.
Még aznap délután el is szaladtunk a dottinénihez, és a korábbi elkülönítős tapasztalatok után jól beöltöztettem a gyereket, vittünk Százlábút olvasni, és mérhetetlen türelmet és nyugalmat erőltettem magamra. És igen, sokat kellett várni, és igen, kurva hideg volt az elkülönítőben, és igen, bárányhimlő a diagnózis, és nem, dottinéni semmiféle homeopátiás szert nem ajánlott. Én meg nem kérdeztem, hanem önhatalmúlag elrendeltem a Rhus-Tox és Mezereum kúrát. Dottinéni annyi jótanáccsal szolgált, hogy ne adjak Pepére pelenkát, hogy a nedvességben nehogy elfertőződjenek a pöttyök, én meg jót mosolyogtam magamban, hogy ez meg milyen hülye és gyakorlatiatlan tanács már megint. Aztán facebook (a barátom) közvetítésével rájöttem, hogy ez esetben valóban dottinéni volt a bölcs, én meg a hülye, úgyhogy kisbugyikkal, több váltás trikóval és harisnyával vágtunk bele a bárányhimlő második felvonásába.
Pepémnek, aki a 23. élethónapját töltögette éppen befelé, tetszett a pelenka nélküli lét, ám ezt nem azzal hálálta meg, hogy tisztán tartotta magát, hanem azzal, hogy sportot űzött a bepisilésből (a bekakit valami isteni szerencse révén elég jól megúsztuk), és amikor negyed órán belül harmadszor cseréltem le rajta az összes göncöt, akkor úgy gondoltam, ha elfertőződik, hát elfertőződik, nekem ebből az öltöztetős játékból elegem van (mentségem, hogy ez már a pöttyösödés végefelé volt, azt hiszem, ezzel együtt is, magamhoz képest egész jól viseltem az egész hajcihőt). Viszont amikor visszavittem Pepét a dottinénihez, ő maga mondta, hogy milyen szépek a pelenkás részen a kiütések, látszik, hogy csak keveset volt rajta pelus, és meg is köszönte nekem. Úgy hízott a májam, meg minden testrészem, mint ahogy a karácsonyi zabaszezonban sem! :)
Megvallva az őszintét, kicsit kényelmes is volt ez a karantén. Reggel Apa vitte Macuskát az oviba, ezért nekem és Pepének nem kellett időre összekapni magunkat, így mindig volt idő egy kis rövid társasozásra Marcival. Jegyzem meg halkan, meg is látszott ez a reggeli renyheség, mert elcsúsztunk a reggelikkel, és halálra untuk magunkat itthon. De egyszerűen nem mertem kockáztatni a közlekedést, nem is annyira Pepe miatt (mert ő is elég jól viselte a betegséget, egy-két nyűgösebb, hőemelkedéses nap kivételével), hanem ki tudja, kinek passzoljuk át a bárányhimlő vírust, és még esetleg nagy bajt is okozhattunk volna, tudtunkon és akaratunkon kívül.
Ígyhát maradtunk itthon magunknak, egyedüli felüdülésem a délutánokban rejlett, amikor átjött anyós-após és egyedül mehettem Macuskáért, és így volt időnk egy kicsit kettesben lenni. Mert hogy minden rosszban van valami jó is, ugye?
Emese bárányhimlőjével kapcsolatban is próbáltam viccesre venni a figurát, és inkább örülni a pöttyöknek, hátha így a gyerek sem érzi ezt betegségnek, és nem a nyafi meg a nyüszi, hanem a büszkeség tölti el a sok pötty miatt. Az első nap (január 2.) estéjén még vihorogva és vigyorogva számolgattam a 20 db pöttyöt. Másnap este már 75-nél jártunk, ami reggelre 105 db-ra szökött fel. Amikor viszont ugyan ezen napon este már 390 pöttyöt számoltam össze, akkor feladtam a további számolgatást, csak adagoltam a Rhus-Tox-ot, a Fenistil cseppet, kentem a PoxClint és rendületlenül cserélgettem és mostam a pisis ruhákat. Itt a 400 pötty környékén meg-megjelent egy kis arcrángás a "mi-lesz-még-itt?" kérdés kapcsán, aztán nyeltünk egy nagyot, és nevetve folytattuk a küzdelmet a betegséggel.
És vagy azért, mert a homeobogyók ilyen jól hatottak, vagy az én gyerekeimben nincs viszketés-ideg, Emese is elvakart hegek nélkül úszta meg a himlőt (és az ő pöttyeit nézve örökre, mert ilyen mennyiségnél nincs az a bárányhimlő, ami enyhe lefolyás jelszóval később visszatér). Az ágyékán voltak igen nagy kiütések, meg az arcán néhány (abból 1-2 meg is maradt, egyrészt nem feltűnő helyen, másrészt meg akkor meg mi van!?). Mostanra meg (február 20), már ezek is alig látszódnak, úgyhogy mind időzítését, mind lefolyását tekintve szerencsések voltunk Marcinál is és Pepénél is.
És akkor a statisztika itt is:
- egyszerre előforduló legtöbb pötty: 390db, aztán feladtam a számolást (700 db-ra tippelek)
- lázas percek: egy hőemelkedéses este
- vakaródzással töltött percek: kb. 3
- rinyával töltött percek: 0
- elvakart pöttyök száma: 0
- bepisilések miatti átöltözések száma: 978
A pöttyösödés végéhez közeledve Emese egészen hozzászokott a zuhanyozáshoz, pedig az elején még végigordította azt a másfél percet, amíg a víz érte. A végén már kvázi szart rá, hogy vizezem-szappanozom-vizezem, csak rugdosta a vizet, meg a pancsiállatokat a vízben, meg rohangált a csúszásgátlón, amitől agylobot kaptam (és lelki szemeim előtt állandóan az lebegett, hogy a sebészeten ülünk valami elkülönítőben, arra várva, hogy összevarrják Pepe fürdőkád szélén összeroncsolódott testrészeit).
A dottinéninél is szerencsénk volt (újabb melegen felöltözés és könyvek bekészítése után), kb. 3 percet töltöttünk az elkülönítőben várakozással - ahol dottinéni közbenjárására időközben légtelenítették a radiátort, és befűtöttek, kb. 70 fokra! - Pepe is rendben volt, és még meg is dicsértek! :))))
Mindent egybevetve tehát továbbra is aszondom, marha szerencsések voltunk a bárányhimlővel, szövődménymentesen zárult mindkét gyereknél, gyorsan (Marcinál villámgyorsan), és jórészt maceramentesen megúsztuk. Mindenkinek ilyen bárányhimlősséget kívánunk, Isten áldásával! :))))
(Már csak azt tudnám, mihez kezdek a megmaradt PoxClinnel és Fenistil cseppel???)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése